MARCALI TETOVÁLÓ SZALON
A kilencvenes években Marcaliban tetováló szalont működtetett a piactéren. Mára már bezárt az üzletház. Van ebben valami tragikus, hogy az egykor a balatoni idegenforgalom pezsgő nyarát már csak ez a néhány fénykép idézi erről az elpusztult piactérről. Mintha vele halt volna minden illúzió. 
Ezeket a képeket egy közeli barátja küldte, kik családtagnak tekintették, és igyekeztek felkutatni azt a néhány grafikát, amelyet Attila (Janó) az üzlete falára rajzolt. Ebből semmit sem sikerült egyelőre felkutatni a siralmas állapotok miatt. Ez olyan mintha egy freskó veszett volna el Leonardo életéből.
Nem sok pénzt keresett ezzel. Ha belegondolunk, hogy a világ legjobb tetováló grafikusának számított és versengtek érte a "Pokol Angyalai", hogy sikként büszkélkedjenek a tetoválásaival... alig maradt a cigire, meg a mindennapokra pár ezer forint.
Hihetetlen, hogy bármelyik befolyásos barátját megkereshette volna, hogy a ma divatos és elengedhetetlen marketing Managert "protekcióval" azonnal lelépjen innen. Ő egy tapodtat sem mozdult.
Komoly tetoválási és grafikai elgondolásait szaklapokban is említik, melyet ezekben az években talált fel. Természetesen a "kutyát nem érdekelte" a néhány vidéki szerencsés csodálóján kívül. Legtöbbször azok akik bevittek hozzá képeket, hogy tetoválja fel rájuk, néma döbbenetük volt kézzelfogható a szenzációs kivitelezés láttán. 
Aztán elmúlt ez is. Többet várt a kelleténél arra, hogy ráeszméljen egy társadalom, hogy ilyen nagy képességű ember vidéki kallódása nem megengedhető. Tűrt valamit amit csak Ő érzett és Svejki egyszerűséggel nevetett saját sorsán. Szellemisége érezhetően nyomott hagyott a környéken, még évtizedek elmúlásával is. Zenei képességeiről talán nem is tudtak. Van aki még mindig keresi a "tetováló srácot" aki a haverjának gyönyörű grafikát készített. Van olyan kamionos srác aki azt hiszi a kisebbik gyerekét is ő fogja karjára tetkózni ha arra jár.
Az idő elszaladt. A piacteret megette az idő, de a besütő fényben zöldülő, kanyargó borostyán inda a feltámadást hozza hírül. A reményt, hogy nem hiába hagyott itt minket. Biztosan remélni tudjuk, hogy egykor ezt a teret róla nevezik el és lesz emlékhely ezen a téren az ócska piac helyén.
Mi Marcaliak sohasem felejtünk.
 |
 |